Főpásztori áldás a füzéri várkápolnán

Horváth Jenő polgármester a szentmise előtt mondott beszédében a vár és a kápolna rövid történetét  ismertette, megemlékezve azokról, akik építették és óvták. A településvezető köszönetet mondott Ternyák Csaba egri érseknek azért, hogy ismét liturgikus hely lehet ez a tér. A polgármester a felújításban résztvevő szakembereknek, a füzéri lakosoknak is megköszönte  azt a szolgálatot, melynek eredményeképpen ismét eredeti szépségében pompázhat a kápolna.

  

Ternyák Csaba egri érsek  a szertartás elején úgy fogalmazott: arra a vízre kéri majd Isten áldását, mellyel a kápolna falait és a híveket fogja meghinteni, hogy megszenteljen és megtisztítson.

 

A Szűz Mária mennybemenetelének ünnepnapja előtt bemutatott szentmisén szentbeszédében a főpásztor úgy fogalmazott, a vár szimbolizálja az ember életét, egy-egy részét. Vannak külső terek, ahová sokakat beengedünk és vannak olyanok, ahová csak a család, a bizalmas léphet be. És van egy legbelsőbb része is, ahol a lelkiismeretünk székel, ahol az Isten lakik. Sokan szinte soha nem lépnek be ide, inkább menekülnek, mert félnek a magánytól, hogy szembesülnek önmagukkal  és Istennel.  A mai világban azt látjuk , hogy sokan elhagyták az istenes életet, a templomnak már nincsen központi szerepe életükben, talán éppen ez a félelem az oka ennek.  

És csodálkoznak, hogy boldogtalanok. Azért van ez, mert kívül keresik. A boldogság bent lakik, a szívünk mélyén. Máriát azért mondta boldognak egy asszony az evangéliumban, mert ő, mint Isten frigyszekrénye tudta, hogy bent lakik a boldogság, az ószövetségi frigyláda előképe Máriának. Ezért ünnepeljük úgy, mint mennyekbe felvett királynőt, akik testestül-lelkestül felvett az Úr a mennybe és utat mutatott. Az örökéletre való meghívás vonatkozik ránk is, s hisszük, hogy az idők végén megdicsőülünk teljesen.

A nőkben nagy érzék van a misztikus megtapasztalásra, ezt az evangéliumi  történetben szereplők is jól mutatják – tette hozzá az érsek, kiemelve: van egy harmadik nő, akinek gondolata ide kívánkozik.  Avilai Nagy Szent Teréz Belső várkastély című művében ugyancsak utal arra a helyiségre, ahol a király lakik, sokaktól körülvéve. Így a lélek dolgait mindig élettelinek, tágasnak és nagyszabásúnak kell elképzelnünk, amiben soha sem eshetünk túlzásba, mert sokkal többre képes, mint amit elképzelni tudunk. A nap is szimbólum számunkra, maga Krisztus, aki irgalmával bevilágítja életünket, a legbelső szentélyt is, ahol mindannyiunk szíve közepén az Isten lakik, ha beengedjük őt. És akkor nem félünk a magánytól, a csendtől, mert Jézussal találkozunk, aki meghív az örök boldogságra.

A szentmisét követően a történelmi egyházak jelen lévő képviselői is áldást mondtak a megújult kápolnában.

 

Szöveg: Bérczessy András

kép: Füzéri Várgondnokság