Ősi hagyomány szerint az egyház nagypénteken nem tart eucharisztikus ünnepet, hanem Jézus szenvedésére és halálára emlékezik.
Az egri Bazilikában a paptestvérek és hívek közösségében Ternyák Csaba érsek úr vezetésével ünnepeltük meg Üdvözítőnk kínszenvedését.
Nem halotti, hanem dicsőséges megemlékezésről van szó - fogalmazta meg érsek úr homíliájában, mert bár Jézus szenvedésének a csúcspontja a keresztrefeszítés, paradox módon éppen a kereszten győzte le legnagyobb ellenségünket a halált.

A szentbeszéd további részében azokról az evangéliumi személyekről szólt, akiknek keze által halt meg Jézus: Júdás keze, aki elárulta, Annás keze, aki megkötöztette, Pilátus, aki mosta kezeit. Találkozunk a vádaskodó tömeg és a katonák kezeivel.
"De Jézus halála sok ember kezének a műve. Mivel az egész emberiség bűneiért fizette meg a váltságdíjat, halálában benne volt a megelőző és a rákövetkező korok embereinek a keze is. Ott volt a mi kezünk is…"
Találkozunk azokkal is akinek „a keze tiszta és ártatlan a szíve“: Mária, Jézus anyja, János apostol, Arimateai József, vagy Nikodémus.
Végül hozzá tette - "Nagypéntek drámája felteszi nekünk a kérdést, hogy kinek az oldalán akarunk állni. Annak az oldalán, aki Isten nélkül van, aki visszautasítja a másik kezét, aki bezárkózik a másik előtt, vagy pedig annak az oldalán, aki Istenre hagyatkozik, és örül annak, ha csendben segíthet a rászorulónak, és engedi, hogy mások segítsenek neki abban, hogy igazi tanítvány lehessen."