 Urunk szenvedésének és halálának napján nem mutatunk be szentmisét egyetlen templomban sem. A keresztúti ájtatossággal és az esti szertartással - melyben a Passió éneklése és a kereszt előtti hódolat idézi fel nagypéntek eseményeit, - ünnepeljük Jézus Krisztus üdvösségszerző áldozatát. A szertartás, a megszokottól eltérően csendes bevonulással, majd leborulással kezdődött. Az igeliturgiában az Olvasmány és a Szentlecke mellett a Passió, Jézus szenvedéstörténetének hangjai csendültek fel. A szentbeszéd után az ősi formájú Egyetemes könyörgések következtek. A szertartás második részében a kereszt előtti hódolatunkat fejeztük ki, végül a szentáldozás következett.
Ternyák Csaba érsek, aki a szertartást vezette, szentbeszédének kezdetén utalt a Passió azon soraira, amelyek Jézus halálára vonatkoznak: „és fejét lehajtva kilehelte lelkét“. Megfogalmazta, hogy Jézus halálában mégsem annyira a test halála rendít meg bennünket, „sokkal inkább belső és lelki tartalma: a szív halála, amely megelőzi a tényleges halált és amely jelentést is ad neki.“ A szív halála kifejezés nem az utolsó dobbanásra vonatkozik, hanem a Getszemáni kertben megélt agóniára – mondta a főpásztor. Ezzel kapcsolatban többek között Márk evangelistát idézte: "Halálos szomorúság fogta el a lelkemet“ (Mk 14,34). Mire is vonatkoznak ezek a kifejezések? Erre a következő választ kaptuk: „Jézus mély lelki tusáját nem a halál közelsége, sokkal inkább a bűn közelsége és Isten távolsága okozta. Egyes szentek és misztikusok életében jelentkezik az a megtapasztalás, hogy amikor megtisztulásuk során Isten megengedi nekik, hogy szemtől szemben lássák saját bűneiket, ez az élmény halálosan megrémíti őket. ...Jézus pedig egészen közel érezte magához a bűnt, sőt mint egy ruhát „magára vette“. Ráadásul nem is egy, vagy néhány bűnről volt szó csupán, hanem a világ összes bűnéről. Nem jelentett különbséget ebben a pillanatban az a tény, hogy nem ő követte el őket, azok mégis az övéi voltak, mivel szabadon vette magára őket: „Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára“ (1Pét 2,24).“
A bűnnek ez a közelsége magával vonta az eltávolodást Istentől - állapította meg a főpásztor. „A szeretet végtelen vonzását, amely az Atya és a Fiú között volt, most keresztezi egy úgyszintén végtelen taszítás, mivel Isten végtelenül gyűlöli a bűnt. Ez a szenvedés, a szív halála, talán nagyobb gyötrelmet okozott, mint a keresztfa minden kínja.“
A szentbeszéd utolsó gondolataiban már a feltámadás, és a megváltás gondolata jelenik meg: „Jézus teljes engedelmessége azonban szétzúzta a halált és megújította az életet.“
|
