Bálint-nap... A kereskedelem győzött, átvettük az angolszász szokást: rózsaszín madzagokkal átkötött piros – csokitartalmú - szívecskék, „ájlávjut” hirdető plüssfigu¬rák. fogynak a boltokból, s ha valaki elfelej¬ti e napot (főként egy férfiember), párja bú¬bánatos „bocitekintetéből” érezheti, hogy fel is út, le is út - mert a legkisebb konfliktust se igen bírják el a mai ifjak kapcsolatai...

A római pap, Bálint azért lett a jegyesek védőszentje, mert a leírások szerint szokása volt, hogy az ifjú házaspárokat kertjében szedett virágcsokorral örvendeztette meg.

De van a jegyeseknek másik védőszentje is Szent Dorottya személyében, akinek ün¬nepét szintén februárban tartjuk. A Szentek életében talán az egyik legkedvesebb történet szól róla. Mikor kínzója bálványimádásra ösztökélte, Dorottya így válaszolt: „Akárhogy, erősködöl, kész vagyok Krisztusért, az én jegyesemért vállalni a szenvedést. Övé a gyönyörűségek kertje, ahol rózsákat és al¬mát fogok szedni, és vele örvendezem mindörökké.” A birodalom főjegyzője gúnyolódva kérte, küldjön neki rózsát jegyese díszkert¬jéből. Miután a dicső szűz fejét vették, az elöljáró előtt egy fiú jelent meg, s szólt: „Ezt a rózsát a gyümölccsel együtt Do¬rottya nővérem küldi neked jegyese paradi-csomkertjéből”. Az elöljáró rácsodálkozott a februári gyümölcsre, s megtért...

Bálint és Dorottya odafenn dolgozgat¬nak az égi kertben, s olykor ledobnak egy virágcsokrot vagy ízletes gyümölcsöt, csak épp nagy bánatukra, nem nagyon van, aki elkapja. Nem érték ma a hűség. Ha egy pár mégis eljut a házasságig, a fentről érkező „csokrot” elfelejtik vázába tenni, az hamar elhervad - s ez történik szerelmükkel is...

A védőszentek közbenjárását kérjük e „szerelmes” hónapban, hogy a jegyesek hagy legyenek majdan boldog házasok, akik nem csak egy, adott napon, de, folyamatosan készek megajándékozni egymást.