A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége az ország tizenhét városában összesen száz előadásból álló sorozatot indított februárban, hogy bemutassa, mit köszönhet a magyar nemzet a kereszténységnek. A program kapcsolódik a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2009 szeptemberében kiadott körleveléhez, melyben a testület felhívta a figyelmet az egyre terjedő újpogányság veszélyére.

A rendezvénysorozat célja elmélyíteni a magyarság nemzettudatát, megszilárdítani népünk önbecsülését, ami csak a kereszténység komolyan vételével érhető el. A napjainkban egyre inkább teret nyerő szinkretista irányzatok kétségbe vonják a keresztény hit egyetemes történelmi alapjait és gátolják a magyarság hiteles történelmének megismerését.

Ennek keretében került sor február 25.-én Egerben Miskei Antal, az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi docensének előadására, aki a Szent István-i örökségünket mutatta be. Előadásában először kitért az ezredforduló Európájának bemutatására, és arra az egységes kultúrájú keresztény birodalom bemutatására, amely II. Szilveszter pápa, III. Ottó német-római császár és Szent Odilo cluny-i apát koncepciójában már létezett. Ennek mintája Nagy Konstantin császár és Nagy Károly keresztény birodalma volt. Ebben a különböző királyságok nem hűbéri függésben lettek volna, hanem egyenlő rangot kaptak volna.
Előadásának nagyobbik részében azt a keresztény Magyar Királyságot mutatta be, amely Szent István nevéhez köthető, és amely része akart lenni a keresztény Európának. Alakjában kirajzolódik a keresztény uralkodó három tulajdonsága: kötelességtudó, igazságos, békességes. Ezt támasztják alá az Intelmek is, amelyben egyfajta „tükör” jelenik meg az uralkodó számára. Ahogyan II. Szilveszter pápa, úgy Szent István király is többnyelvű, és több szokásjogú országot akart kialakítani.

Megkoronázásának időpontja is szimbolikus (1000. karácsonyán), mert fokozottan jelen volt a világvége várás, és ezzel együtt az Antikrisztustól való félelem. Ezt testesíthették meg a korabeli magyarok a keresztény Európában (Góg és Magóg). A megkoronázás ezt a félelmet oszlatta el. Ugyanakkor Nagy Károly megkoronázásának 200. évfordulója is volt, akinek birodalma eszménykép volt akkoriban.
Az előadó bemutatta még a kormányzati rendszer működését, az egyházszervezet kiépítését és az európai kereszténységgel való kapcsolatot.

Előadásának végén kiemelte: „Szent István király nemcsak Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát, hanem örökségébe is adta. Mária tulajdonjogát kívánta érvényesíteni.”

A következő előadásra március 1-én került sor, amelynek keretében Szijártó István, az ELTE docense, a Százak Tanácsának ügyvivője egy szellemtörténeti áttekintést adott a tradícionalizmusról és a liberalizmusról keresve a kérdésre a választ: mi őrzött meg bennünket, magyarokat?

Előadását a megszokottól eltérően esszé műfajban tartotta, amely szabadabb megfogalmazásra adott lehetőséget, de számos erkölcsi kérdés felvetésére is sor került.

A tradícionalizmusról elmondta, hogy a francia forradalom után született meg. Célja a meglévő politikai, kulturális, vagy gazdasági rend őrzése, konzerválása. A liberalizmus pedig az egyén szabadságát állítja középpontba, szorgalmazva a változásokat.

Kiemelte, hogy a dicsőített újdonságok sokszor inkább kárt okoznak a már bevált módszerekhez képest (pl. pedagógia). A vélemények szabadsága pedig még önmagában nem érték. Népből nemzetté az erkölcs ereje emelhet. Szükségünk van erkölcsi példaképekre, szellemóriásokra, akik felemelhetnek bennünket. Idézte Zrínyit, Széchenyi Istvánt, a reformkor nagyjait.