Amint arról már több helyen tájékozódhattak olvasóink, a nemzetközi, magyar s cigány zenekultúra követeiként a Szentszék Vándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsa meghívására koncertet adott kedd este Róma egyik legrégibb, patinás templomában a Tevere menti Santa Maria templomban a híres Rajkó zenekar. Valamint a magyar cigány labdarúgó válogatott barátságos mérkőzést játszott a svájci gárda csapatával. A továbbiakban az eseményekről egyházmegyénk papja, a Pápai Magyar Intézetben tanulmányokat folytató Koós Ede atya élménybeszámolóját olvashatják.

"Jó most magyarnak lenni ezekben a napokban Rómában, s igyekszünk ennek jó hírét amerre csak tudjuk eljuttatni. A nemzetközi, magyar s cigány zenekultúra követeiként a Szentszék Vándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsa meghívására koncertet adott kedd este Róma egyik legrégibb, patinás templomában a Tevere menti Santa Maria templomban a híres Rajkó zenekar.

Kotta nélküli játékukkal, lenyűgöző, virtuóz muzsikájukkal feledhetetlenné tették jó időre, nemcsak nekünk, római magyaroknak, hanem az őket hallgató olaszoknak is ezt az estét. Öröm volt érezni a koncerten mellettem ülő olasz pap barátom elragadtatását, s elismerő arckifejezéseit. Másnap pedig, mint ahogyan arról már a Vatikáni Rádió magyar adása beszámolt rövid, 5 hónap leforgása alatt ismét játszhatott a Rajkó zenekar XVI. Benedek pápának a szokásos szerda délelőtti audiencia keretében. A jelenlévők beszámolója szerint a Szentatya is, az óriási kivetítőn jól nyomon követhető lelkesedéssel, s odaadással hallgatta ennek az „Ungheria”-ból érkezett cigány együttesnek felemelő zenéjét.

Azonban a római magyarok jóleső érzésének másik oka is van. Március 3-án, szerdán délután a magyar cigány labdarúgó válogatott fergeteges focimeccset játszott a „pápai hadsereg”, a Svájci Gárda válogatottjával. A kezdetben kétes kimenetelűnek hitt mérkőzés, joggal feltételezve a Gárda átlagot meghaladó erőnlétét, edzettségét hamarosan meglepetésbe csapott át. Egy idő után már lehetett sejteni, hogy a cigány válogatott fog mégis edzettebbnek, felkészültebbnek bizonyulni, a végeredmény végül önmagáért beszélt. 21 – 3 a Magyar Cigány Labdarúgó Válogatott javára a pápai Svájci Gárdával vívott küzdelemben. S mindez végig sportszerűen, a fair play jegyében.

Testvéri módon, a svájci gárdisták vállait biztatóan veregetve, a cigány csapat tagjainak köszönetet mondva hagytuk ott e helyszínt a majdani visszavágó lehetőségén gondolkodva.

Zárójelben jegyzem meg, hogy válogatottunkban egyházmegyénk legnagyobb városából, Miskolcról és más településről is voltak játékosok, rájuk külön is büszkék voltam."

Köszönjük cigány honfitársaink, Krisztusban testvéreink ezeket a felemelő élményeket!