"Születésnapot ünneplünk, hiszen az ünnepelt tízéves. Ilyenkor úgy illik, hogy visszatekintsünk a mögöttünk hagyott időszakra, és számvetést készítsünk: végiggondoljuk, hogy mit tettünk, meddig is jutottunk valójában. Valahogy úgy, mint Wass Albert gyönyörű írásában a kőrisfa, mely minden évben egy alkalommal megmérte a földet, amit a gyökereivel átölelve tartott, majd megmérte magát, hogy az évek hosszú sorain át mit gyűjtött évgyűrűi közé, mennyi vihart és mennyi fagyos éjszakát, mennyi napsugarat, mennyi madárdalt és mennyi virágillatot. „És végül megmérte feje fölött a magasságos eget, kereken, amit csak képes volt belátni, s ami örökké mozdulatlanul őrködött fölötte, mint egy gazdag, jóságos apa.”
Túl vagyunk a születés nehézségein: tíz esztendővel ezelőtt, az alapítók gondoltak egy merészet, és megálmodtak egy iskolát. Azt gondolták, hogyha lesz iskola, akkor idővel lesznek, mindig lesznek elegen, akik megtöltik majd az osztálytermeket, a padokat. És eddig így is történt.
Ennek köszönhetően pár év alatt túlestünk a kisgyermekkoron, és kezdünk kamaszok lenni: mindenünket kinőttük, amink volt. Ezért új épülettel, új tantermekkel bővítettük és bővítjük az iskolát, új munkatársakkal gazdagodtunk.
De hogyan is kezdődött?
A katolikus általános iskola indításának terve ugyanúgy a ’90-es évek elejére tehető, mint a Fráter György Katolikus Gimnáziumé, amelynek része lett. 1996-ban az Egri Főegyházmegye Zsinatán határozat született, hogy a nagyvárosokban – Miskolcon is - legyen meg az oktatási rendszer minden fokozata. Városunkban voltak katolikus óvodák és gimnáziumok, éppen csak a középső fokozat hiányzott.
Az újdiósgyőri 16. Számú Általános Iskola (Miskolc, Fadrusz J. u.3.) 1994-ben megszűnt. Ekkor merült fel a Szent Imre-plébánia egyházközségében, hogy itt, a meglévő épületben kellene katolikus iskolát létrehozni, ám csak 1997-ben sikerült megvásárolni a volt iskola épületét.
Megalakult a Szent Imre Általános Iskola Rekonstrukciójáért Alapítvány, amely az intézmény építéséért vállalt felelősséget. Az alapítvány alapító tagjai: Mekcsei Antal kanonok plébános, Dr. Almássy József közgazdász, Dr. Simon Gábor önkormányzati képviselő voltak.
Az indulásnál az önkormányzati képviselők nagy része kisebb-nagyobb összeget adományozott az építkezés megkezdéséhez. Támogatóként kell megemlítenünk azokat is, akik úgynevezett szívességi munkával, ellenszolgáltatás nélkül segítettek. Köszönetet kell mondanunk Kobold Tamás úrnak, Miskolc város akkori polgármesterének. Külön kell említenem Miskolc testvérvárosának, Aschaffenburgnak a segítségét, ahonnan többek között iskolabútorokat és számítógépeket kaptunk az induláshoz.
Az épület Bíró utcai szárnya eredeti megjelenésben lett felújítva szükség szerinti átalakításokkal, illetve itt épült a tornaterem. A Fadrusz utcai szárny teljes egészében új létesítményként épült. Az iskola épületét 2000. augusztus 26-án áldotta meg a Veni Sancte misét követően Dr. Seregély István érsek úr.
Eredetileg az volt az elképzelése az alapítóknak, hogy csak alsó tagozat lesz itt, ami után minden diák a Fráter Gimnáziumban folytatja tanulmányait. Egy év múlva szülői kérésre már felmerült az iskola bővítésének gondolata, mivel nem mindenki választja a 8 osztályos képzést. Az új épület átadására 2006. június 22-én a Te Deum-ot követően került sor.
Az ingatlanok tulajdonjoga a plébániától az Egri Főegyházmegye tulajdonába került. (2003, 2005)
2003. szeptember 1- től kivált az általános iskola a Fráter intézményrendszeréből és Szent Imre Római Katolikus Általános Iskola néven, önállóan folytatta működését.
Az építkezés tovább folyt, melynek eredményeképpen természettudományi szaktantermünket 2007-re, informatika szaktantermünket 2008-ra sikerült kialakítani.
Mindkét épületet Jászai Péter építészmérnök tervezte, Szepesi József vállalkozó pedig a kivitelezést irányította. A munkálatok koordinálását és irányítását Dr. Almássy József közgazdász, kuratóriumi elnök, az új épületnél pedig Takács Gábor műszaki ellenőr végezte, Mekcsei Antal kanonok plébános és utódja, Szikszai István esperes plébános segítette.
2000-ben mindössze 20 kisdiák iratkozott be az első osztályba, majd szeptemberre már 83-an voltunk egy 1. két 2. és egy harmadik osztállyal indultunk. Jelenleg 15 osztályunk és 8 napközis csoportunk van. Iskolánk étszáma 412 tanuló.
Kezdetben az iskola lelki gondozását Mekcsei Antal kanonok plébános atya, Szent Ferenc Kistestvérei közül Pehm Ernő Ferenc TORG és Kővári Dávid Ferenc TORG látták el. Utána egy évig volt közöttünk a Szatmári Irgalmas Nővérektől Kisteleki Júlia Priscilla nővér, majd Szent Ferenc Kisnővérei közül Czopf Éva Klára TORG.
2003- 2007. augusztus 1-jéig Szikszai István esperes plébános atya és Hágen Ilona Edit TORG segítettek kialakítani az iskola egyházi jellegét. Dr. Ternyák Csaba érsek úr az iskola lelki gondozását 2007-től Szent Ferenc Kistestvéreire bízta, és lelki vezetőnek Szalkai Zoltán József TORG atyát jelölte ki, aki újmisés papként, fiatalos lendülettel napjainkig még tovább mélyíti iskolánk hitéletét.
Iskolánkban a nyelvoktatásra és a matematika oktatására helyezzük a fő hangsúlyt. A nyelvet már első osztálytól oktatjuk. Rengeteg házi versenyt tartunk, részt veszünk városi, megyei, országos versenyeken, sőt sportban nemzetközi 2. helyezésünk is van.
Sokféle szakköri foglalkozást választhatnak tanulóink.
Köszönettel tartozunk és búcsúzunk Dr. Almássy József közgazdásztól, Józsi bácsitól, aki a Szent Imre-plébániatemplom képviselő - testületének és a Szent Imre Általános Iskola Rekonstrukciójáért Alapítványnak is elnöke volt. Ismertsége, töretlen hite olyan kapukat tudott megnyitni, amiről mi álmodni sem mertünk. Valósággal „koldult”, vitatkozott, érvelt, könyörgött a szent cél érdekében. Szívügyének tekintette az iskolaépítést, fáradságot nem kímélve szervezte a munkát még a kórházi betegágyából is.
A felsős szárny tervezéséből még kivette a részét, de sajnos már csak „odaátról” ünnepelte velünk az új épület megáldását.
Köszönet Dr. Ternyák Csaba egri érsek és Dr. Seregély István nyugalmazott érsek atyáknak.
Köszönet a szülőknek, hogy bizalommal adták iskolánkba gyermekeiket! Köszönöm azoknak, akik diákként, munkatársként velünk töltötték az elmúlt éveket, akik támogatták e munka megvalósulását. Nekik is köszönve, hogy a mai nehéz külső körülmények ellenére bizalommal haladhatunk a megkezdett úton.
Visszapillantva látjuk, sok minden történik körülöttünk a világban. Bátorítjuk egymást a jóra. Gondunk ugyan van, nem is kevesebb, mint tegnap, de tesszük a dolgunkat.
Kalkuttai Teréz anyával valljuk:
„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben, e nélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” "
