A fenti mondat is lehetett volna mottója annak a kirándulással összekötött zarándoklatnak, melyre két busz is indult június 19-én hajnalban Kecskés László káplán és Bukovenszki Zoltán káplán szervezésében, a  szerencsi, mádi, rátki, megyaszói, sátoraljaújhelyi és jászberényi hívek részvételével. A cél Wass Albert, Márai Sándor, Tamási Áron és megannyi művész ihletője: Erdély volt. (A továbbiakban Bukovenszki Zoltán sátoraljaújhelyi káplán beszámolóját olvashatják.)

"Csodálatos vidékeket jártunk be, ezalatt a szűk egy hét alatt, melyben megelevenedett az ismert erélyi írók által lefestett székely emberek alakja, kedvessége, nemes egyszerűsége.

Ady szeretett városa Nagyvárad volt utunk első állomása, ahol a székesegyház szépsége mindenkit lenyűgözött. Keresztülutazva Erdélyt Tusnádfürdőn szálltunk meg és innen jártuk be a sokak által ismert környéket.

Vasárnap természetesen Csíksomlyóra vitt az utunk, ahol Mária köszöntését követően szentmisén vett részt a zarándokcsapat. A következő napok azzal teltek, hogy bejáruk dél-Erdélyt, érintve A Szent Anna- és a Gyilkos-tavat, a Békás-szorost, a brassói Fekete templomot és a libegőt, a törcsvári kastélyt, melyet sokan a Drakula kastélynak ismernek, a parajdi sóbányát,…  és még sorolhatnám. Utunkat nem fejezhettük be anélkül, hogy meg ne álljunk Mátyás szülővárosában „kincses” Kolozsváron.

Fáradtan, de lelki élményekkel bőven tértünk vissza az anyaországba Édes Erdélyből. Azt hiszem, mindannyian lelkileg töltődtünk az úton, de rá is kellett döbbenni sok mindenre. Először is arra, hogy mit vesztettünk el 90 évvel ezelőtt. Erdély szépsége az ott élő emberek szeretete, mind- mind arra ösztönzi az odalátogatót: Vissza kell térni!" - fejezte be az élménybeszámolót káplán atya.