Szent Pál apostol megtérésének ünnepéhez kapcsolódva kerül sor idén is a Krisztus-hívők egységéért végzett Ökumenikus imahétre, amely Egerben január 16-án, hétfőn kezdődött el.
Az imaóráról készült video összeállítás a Szent István Televízió honlapján megtekinthető!
Az imahét alapigéje Szent Pál első korintusi leveléből származik: „Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra.” (1Kor 15,51).
Az egri református templom adott otthont az első imaórának, ahol a liturgiát Kádár Zsolt református esperes vezette. Jelen voltak a különböző felekezetek püspökei, lelkipásztorai: Ternyák Csaba érsek, Katona István segédpüspök, Csizmadia István plébános, Gonda Imre teológiai tanár, Bárdos Krisztián érseki titkár, a szervita rendhez tartozó Fülöp atya, Aklan Béla Sándor evangélikus lelkész, Zentai László baptista lelkész és a gyülekezetek tagjai.
A szentírási részek felolvasása után Ternyák Csaba érsek igehirdetése következett, aki örömét fejezte ki, hogy a polgári év első napjaiban együtt tudunk imádkozni az egységért. Az idézett korintusi levél mondataira reflektálva kiemelte, hogy Szent Pál arról beszél, hogy mi várható az utolsó időben, a távolba irányítja figyelmünket. Pál arról is beszél, hogy ha csak ebben a világban reménykedünk Jézus Krisztusban, akkor szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél. Azok, akik nem gondolnak a jövőre, szánalmasabbak mindenkinél – fogalmazta meg a Főpásztor, majd folytatta: „Mi tágasságot szeretnénk! Nincs vége mindennek a halállal, van valami, ami vár ránk.”
Az egységről elmondta, hogy az már részben megvalósult, de Istenben való teljes egységünk csak a parúziában (Krisztus második eljövetele) válik teljessé. Az első „elváltozásunk” keresztségünkkor történt, új emberek lettünk, Krisztust öltöttük magunkra. Az új embert táplálják imáink, jócselekedeteink – fogalmazta meg Ternyák érsek.
Életünk eseményeiben felfedezhetjük Isten figyelmeztetését. Mi értelmezni akarjuk, hogy mit üzen Isten. Ezért életünket több síkban éljük, amelyben új értelmezési horizont is nyílik. Ez az új dimenzió a keresztséggel indult meg, tudatosan választottuk Jézus Krisztust, ezért új életnek vagyunk a részesei.
Igehirdetése végén pedig Pilinszky János: Introitus c. versét idézte:
Ki nyitja meg a betett Könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel, hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?
Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sűrűjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?
És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehunyja,
és leborulnak minden angyalok,
és elsötétül minden kreatúra?
A Bárány az, ki nem fél közülünk;
egyedül Ő, a Bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren,
és trónra száll. És megnyitja a Könyvet.
|
